ÜDVÖZÖLJÜK A CSORVÁSI SZLOVÁK ÖNKÖRMÁNYZAT HONLAPJÁN!VITAJTE NA WEBOVEJ STRÁNKE SAMOSPRÁVY V ČORVÁŠI!
Ez a honlap a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága támogatásával jött létre - NKUL-KP-1-2025/1-000040
Dotáciu udelila: Kancelária štátneho tajomníka Úradu predsedu vlády pre cirkevné a národnostné vzťahy s podporou - NKUL-KP-1-2025/1-000040
Hagyomány & Emlékezet
„Hittel tedd meg az első lépést! Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot.”
„Urobte prvý krok vo viere! Nemusíte vidieť celé schodisko. Stačí urobiť prvý krok.“
(Martin Luther King)
Történelmi áttekintés:
1870-től érkeztek Csorvásra nagyobb számban szlovák nyelvű telepesek. Erre az időszakra kialakult a csorvási birtokszerkezet, a csorvási birtokosok között találunk szlovák származásúakat is. A már ekkor elindult asszimilációt leginkább a saját nemzetiségi szervezet, vagy iskola hiánya mozdította elő.
Az első világháborút követő politikai helyzetben, esély sem volt arra, hogy a községben valamilyen szlovák szervezet alakuljon.
A második világháború után, az 1947-es lakosságcsere következtében, a szlovákok egy része távozott a községből.
A csorvási szlovákság léte csak a rendszerváltás után került napirendre, akkor, amikor az asszimiláció következményei már szinte visszafordíthatatlanok voltak. Csorvásról a szlovák nyelv lassan eltűnt. Csorvás szlovák anyanyelvű lakossága ma már csak 100 fő körül lehet, pedig létszámuk a XIX. század végén, ennek tízszeresét is meghaladta. Információink vannak arról, hogy többen vagyunk, de sokan nem merik nyíltan vállalni a származásukat. Természetesen, akik őrizni szeretnék őseik hagyatékát, nyelvi kultúráját, azoknak mindenben segítünk.
A házasságkötések és a családi kapcsolatok miatt Csorvásra költözött néhány olyan szlovák, akik középfokú végzettségüket szlovák tannyelvű középiskolákban szerezték meg. A másik kedvező dolog az volt, hogy az ötvenes években Csorvásra költözött a Csarejs család, akik felvállalták a szlovák mivoltukat. Csarejsné Hrabovszki Ilona sokoldalú volt, aki hírnevet szerzett a csorvási szlovákoknak a festészet, az irodalom és a néprajz területén. A helyi Közösségi Ház keretein belül 1992-ben alakult meg a Csorvási Szlovákok Klubja, amelyhez 10-12 ember csatlakozott. Vezetője Csarejsné Hrabovszki Ilona lett, aki megszervezte a klub énekkarát, és ezáltal a megyei szlovák rendezvények résztvevői lettek a csorvásiak is.
Az 1994-es választások idején nem alakult szlovák önkormányzat. A csorvási szlovákok legismertebb tagja, Csarejsné Hrabovszki Ilona egymás után rendezte kiállításait a megyében, de Szlovákiában is, így lassan a két ország ismert naiv festője lett. Ez volt az oka annak, hogy Csorvást nyilván tartották, mint szlovákok által is lakott települést. Ekkor merült fel a kérdés legyen-e a szlovák közösségnek egy olyan szervezete, amely jobban ki tud teljesedni, jobban tud érdekeket érvényesíteni.
Az 1998-as választásokra, már javult a helyzet. Házassági kapcsolatok révén a szlovákság iránt egyre elkötelezettebb emberek kerültek a településre Békéscsabáról, Tótkomlósról Kondorosról és Kardosról. A helyiekkel közösen úgy döntöttek, hogy kezdeményezik a helyi szlovák önkormányzat megalakítását. Úgy tűnt, a csorvásiak is jól fogadták a kezdeményezést, mert mind az öt jelölt többszörösen megkapta a megválasztásához szükséges szavazatokat. Ezzel hivatalosan is 1998. november 10-én megalakult a csorvási szlovákság első politikai szervezete, amely azóta is újra és újra megalakult a választások alkalmával.
Kis lépésekben, de annál nagyobb lelkesedéssel kezdte meg az önkormányzat a munkáját. Nem volt könnyű feladat, de most már kijelenthetjük, hogy az elmúlt 27 év alatt részesei lettünk Csorvás kultúrájának, identitásának és hagyományápolásának a saját területünk reprezentálásával. Színes programokkal gazdagítottuk a város életét, jó hírnevét!
Minden ciklusban cél volt a Csorváson élő szlovák nemzetiségű lakosság nyelvi, tárgyi kultúrájának megőrzése, a hagyományok ápolása, valamint a nemzetiségi léttel összefüggő sajátosságok egyéni és közösségi önazonosságának az érvényre juttatása. Fő feladatunk, az volt, hogy a nemzetiségi önkormányzati képviselők megválasztásához a nemzetiségi törvénymódosítások rendelkezéseinek megfeleljünk. Számos megbeszélés, tájékoztatás résztvevői voltunk, ahol is az egyeztetések során kialakultak az új törvény által kötelezően előírt feladatok ellátásának helyi feltételei. Fontos tényező volt az együttműködés, a közös célok és érdekek szolgálata, a megkezdett munka folytatása.
Szlovák nyelv oktatása sajnos nem volt a helyi iskolában, ezért szakkör formájában kezdődött meg ez a tevékenység. Először a gyermekek részére szerveztük meg a lehetőséget, de kis idő elteltével az idősebb korosztály is kérte a felnőttoktatást. Elindítottuk azt is. A szakkör heti egy órában került megtartásra. A célja az volt, hogy elsősorban a szlovák nyelv szépségeivel ismertesse meg a résztvevők, de a szlovákság múltját és jelenét is felelevenítették a foglakozásokon. A szakkör átlagos létszáma 13-14 fő volt. Köszönhető a tanárnőknek, akik lelkesen és odaadóan gondoskodtak arról, hogy a gyerekek, felnőttek (köztük nyugdíjasok!) örömmel vegyenek részt az órákon. Elérték, hogy azok, akik többször jártak Szlovákiában, nagyon nagy örömmel számoltak be arról, hogy a feliratokat el tudták olvasni, és az alapvető kommunikáció sem jelentett számukra megoldhatatlan problémát. Ha szlovák vendégek érkeztek hozzánk megpróbálják megértetni magukat velünk. A szakkör-vezető az önkormányzatnak beszámolt a munkájáról.